-Aha. Igen rendesen eszek nyugi. - forgatta meg Clary a szemét és harapott egy nagyot egy almába miközben a telefont a vállával a füléhez szorította.- Épp az előbb reggeliztem meg és most indulok futni utána meg megyek melózni. Jake esküszöm rosszabb vagy mint egy szülő. - mosolygott a lány.
- Csak féltelek. Te vagy az egyetlen kishúgom. - ami azt illeti csak ők voltak egymásnak a szüleik három éve autóbalesetbe vesztették életüket. Clary 16 éves volt akkor és azóta Jake nevelte. Jake egy éve utazgat de sűrűn jön haza meglátogatni a lányt. - Hallom a kis szerelmed ma utazik New Yorkba. Várod már mi?- mondta Jake nevetve.
- Nem a kis szerelmem! Tudod, hogy csak barátok vagyunk. Alig várom már, hogy lássam azt a hülye fejét már lassan fél éve, hogy nem láttam.
- Add át üdvözletem a kis fikásnak. - mondta Jake gúnyosan. - Na megyek Hugi mert dolog van.
- Jé csak nem dolgozol? - nevetett Clary. - Pedig nem arról vagy híres. - kötözködött tovább.
- Viccesnek hiszed magad mi? Csak menjek haza....
- Na szia szeretlek. - vágott a szavába Clary.
- Én is. Vigyázz magadra. - rakták le egyszerre a telefont.
Clary leült a küszöbre, hogy felvehesse a futó cipőjét és elindulhasson a reggeli futására a parkba. Már alig várta, hogy találkozhasson vele. A gépük olyan dél körül érkezik és megbeszélték, hogy amint a gép leszáll egyből hívja majd a lányt. Clary még 7 előtt vissza is ért letusolt, fogat mosott majd felkapott egy farmert, fekete atlétát és rá egy vékony szürke kardigánt, sminkelni nem sminkelte magát csak nagyon ritkán a hajával sem kell sokat vesződnie mert sötét hosszú haja természetesen göndör volt ezért csak pár fésű húzás és kész is volt.Felvett egy fekete tornacipőt, lekapta a fogasról a táskáját és már indult is. Clary-nek 9-re kell mennie dolgozni. Egy régiség kereskedésben dolgozik együtt az özvegy Mrs. Robinsonnal aki egy nagyon kedves idős asszony. Az anyja jó barátja volt. Amikor Clary megemlítette neki, hogy munkát keres Mrs. Robinson gondolkodás nélkül felajánlotta neki, hogy dolgozzon nála a " Régi kincsek"-ben. A kereskedés nem volt messze a lakástól ezért gyalog járt be dolgozni. Amikor belépett nem látta sehol az asszonyt.
- Mrs Robinson?! - szólt a lány.
- Itt vagyok hátul kedvesem! Tudnál nekem segíteni? - a nőt egy létrán állva találta és egy dobozt próbált felrakni a felső polcra.
- Vigyázzon, majd én. - vette ki a kezéből a dobozt. Az idős nő lemászott a létráról és megigazította a szemüveget a szemén.
- Köszönöm drágám. - cirógatta meg Clary arcát és a lány egy mosolyt küldött felé.
- Semmiség. - mondta miközben a helyére rakta a dobozt.
- Kedvesem nem lenne baj ha pár órára magadra hagynálak? El kéne intéznem pár dolgot. - kérdezte felnézve Clary-re.
- Dehogy baj menjen nyugodtan. - mosolygott rá Clary.
- Akkor nemsoká jövök. - azzal kisétált.
***
Általában sokan szoktak jönni a boltba de ez egy kivételes nap volt mert egy árva lélek sem volt a közelben. Clary épp a pult aljába rakosgatott be régi ékszereket amikor megszólalt az ajtó felé felfüggesztett csengő.
- Mrs Robinson maga az? Nem tudja merre vannak azok az ezüst órák amiket a múlt héten hoztak? - beszélt a lány fel sem nézve a pult alól.
- Hmm... nem is tudom kedves itt a pulton ez a doboz teli van az említett tárgyakkal. - Clary azonnal felismerte a hangot bár próbálta utánozni főnöke hangját ezt a rekedt mély hangot bárhol felismerné. Mintha csak kilőtték volna úgy ugrott át a pult felett és ugrott a göndör hajú fiú nyakába aki egyből szorosan magához ölelte a lányt.
- Annyira hiányoztál.
- Te is nekem Harry.
Egyszer Szeret Egyszer Nem
2013. október 27., vasárnap
Szereplők
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)




